régóta halogattam a film megnézését, bár hallottam róla, hogy nem rossz, de valahogy J-Lo nem annyira vonzott, azt gondoltam, hogy egy átlagos (bár szórakoztató) film lesz.
de tévedtem. ez egy nagyszerű film. teljesen lekötött, kíváncsian vártam, mi fog történni, de közben élveztem a képeket is... és a mondanivalója, a mögöttes tartalma is folyamatosan elgondolkodtatott, szóval csodálatos film szerintem.
ritkaság tényleg, amikor úgy érzem, hogy a mögöttes tartalom és a megjelenítés ennyire szép összjátékban van, vagy beszélhetünk a fantázia (tudatalatti? álmok?) és a valóság kettősségéről is, a két világ közti kapcsolatról, az átjárhatóságról, az egészséges és a beteg elmék világáról, a betegség okairól, felelőséről (család?), a meggyógyíthatóság kérdéséről... szóval sok kérdést lehetne boncolgatni a film kapcsán, az biztos. ezért is tetszett, mert a gyilkost egyszerre mutatta áldozatnak (gyereknek) és "gyógyíthatatlan", menthetetlen, teljesen antiszociális antiembernek, démonnak, agresszornak, amit valahogy közel érzek a valósághoz. én legalábbis úgy képzelem, hogy a hasonló, durva gyilkosságok elkövetői ilyen "hasadt" személyiségek lehetnek, akikben van egy jó, gyermeki / emberi, "ártatlan" oldal is, de van egy olyan - elképesztően ijesztő - oldal is, amivel egyszerűen nem lehet mit kezdeni, mert bennük van, és talán bennük is marad örökre. (már nem úgy értem, hogy velük született dologról van szó, bár betegség esetében az is lehet.) persze biztos vannak fokozatok is, lehet, hogy egyeseknél gyógyítható ez az oldal, de lehet, hogy másoknál csak háttérbe szorítani lehet, nem tudom... mindenesetre érdekes kérdés, hogy mit lehet kezdeni az ilyen beteg emberekkel, akik köz- és önveszélyesek. és ezt olyan szépen bemutatta ez a film, azt, hogy a gyilkos is valahol áldozat, sőt, valószínűleg azt akarta, hogy elkapják... de mégsem tud csak úgy varázsütésre meggyógyulni... sőt, a végkifejlet tulajdonképpen azt mondja (amit én pl. nem vártam), hogy nincs gyógyulás, nincs kiút a számára. így szinte 100%-ban áldozattá vált a végére a gyilkos. persze ez a téma nem új, hogy a gyilkos is ember stb., de ez a film mégsem egyszerűsíti le a dolgot, legalábbis szerintem jól érzékelteti a kérdés összetettségét. fantáziadúsan és szépen, de (egyeseknek) durvák is lehetnek bizonyos jelenetei. a gyilkos és gyerekkora közti kapcsolat, a szimbolika kicsit argentós volt egyébként, de ez csak most jutott eszembe, mert egyébként a film stílusa nem hasonlított semmilyen általam ismert filmére, ezért aztán el is kezdtem keresni a hasonló stílusú-tartalmú filmeket, de eddig nem sok sikerrel... különleges alkotás, még mindig úgy tűnik.
persze az Inception meg a Mátrix beugrott róla, de azok nem ennyire pszichológiai / személyes jellegűek, mint ez. úgyhogy ha valaki esetleg tud hasonlót, várom a tippeket.
meg az is tetszett, hogy ebben a kezelésben nem igazán orvos-beteg kapcsolat volt, hanem egyenrangúak voltak a felek, sőt, az orvos ugye bennragadt a beteg elméjében, egy szereplője lett annak a világnak... ennek akár valós pszichológiai értelmezése is lehet: ténylegesen van olyan, hogy a pszichológus a saját éltének problémáját ismeri fel a páciens problémájában... szóval érdekes dolog ez a pszichológiai segítségnyújtás... és sok szép jelenete volt, pl. az egyik legszebb az volt, amikor J-Lo vízbe fojtotta a gyereket és utána meghalt a valós személy is, és ránézett az asztalon... valahogy abban a pillanatban benne volt minden, amiről írtam, hogy a gyilkosban is ott él a gyerekkori tiszta, ártatlan önmaga, aki elhitte, hogy az a másik világ a valóság... meg az is tetszett, amikor a kutyájával megnyalatták a kezét, hogy nyugodtabb legyen... szóval az ilyen apróságok sokat hozzátettek az érzelmi-tartalmi kidolgozottságához. vagy a zsaru (Vince Vaughn) gyors fogmosása. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése