Crazy/Beautiful (2001): igazi ismeretlen gyöngyszem, már olyan értelemben, hogy szerintem sokkal több embernek tetszene, mint amennyien ismerik. a sztori semmi extra, viszont azt nagyon szépen meséli el, mármint stílusban is, érzelmekben is tetszett.
tetszett, hogy nemcsak a szerelmes sztorin van a hangsúly, hanem érzékletesen átszövi azt a társadalmi háttér / különbségek és az apa-lánya kapcsolat, ezek mind hozzáadtak a dologhoz... nekem mindig tetszik, amikor egy gondtalannak tűnő életet élő szereplőről kiderül, hogy nem is olyan gondtalan az élete (sőt)... eszembe jutott róla a Candy, ami nekem pl. kevésbé tetszett, pedig alapvetően szeretem a hasonló sztorikat, de az szerintem nagyon költői, művészi akart lenni, érzelmekben viszont nekem nem sokat adott, még ha voltak is jó jelenetei. ebben viszont Kirsten Dunst nagyon jó, még ha én nem is kedvelem őt különösebben, és jó párost alkot a sráccal (Jay Hernandez), aki szintén jól kezd, de a film vége felé már kevésbé emlékezetes szerintem.
mindenesetre kíváncsi lettem a rendező többi filmjére is.
Lie with Me (2005): ez még talán az előzőnél is nagyszerűbb stílusérzékkel készített film, mondhatni zseniális. tartalmilag is, képileg is elképesztően szép szerintem. ami azért érdekes, mert úgy kezdődik, mintha pornó lenne, és igazából egy szexfüggő lányról szól, de a végére nagyon szépen telítődik tartalommal az egész addigi történet (vagy történet nélküliség valójában...)
és a végére (az előző filmhez hasonlóan) a látszólag magabiztos, szarokmindenkire / enyémavilág attitűddel élő főszereplő nőről (!) kiderül, hogy valójában sérült/törékeny lelkű, érző lény, aki valakinek a gyereke, aki valójában még talán kislány, akinek talán sosem volt még szeretetre, szerelemre épülő párkapcsolata - ezért aztán azt sem tudja, hogy kell valakit szeretni... szóval ez a film tulajdonképpen ott ér véget, ahol a szerelmes filmek kezdődni szoktak, és nagyjából minden fordítva történik benne, mint egy átlagos, tipikus szerelmes sztoriban. mégsem nevezném pornónak, mert ennek mondanivalója van és tényleg nagyszerű stílusérzéke. egyébként a két főszereplőt is kedvelem más filmjeik alapján (Lauren Lee Smith, Eric Balfour), és ebben is jók (és bátrak) voltak, meg a rendezőre is kíváncsi lettem persze (Clément Virgo).
ami még emelt a film értékén: szerintem pszichológiailag hitelesen ábrázolja a szexfüggőség jellemzőit, bár arra nem kapunk választ, hogy miért lett a lány (lesz valaki) szexfüggő, de talán nem is kell mindenre magyarázatot adni, így legalább lehet rajta gondolkodni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése